Első kérdésünk napvilágot látott - nos - éjszaka. Egymás jellemzése talán vitát indít el a két testvér között? Nem tudhatjuk, de gondolkodásra okot ad. S ha az ok önmagában kevés lenne, nyitva marad a reflektálás lehetősége is - akár írásban, akár szóban, akár négyszemközt, akár a világ szeme láttára.
Irén Katiról
A testvéremet véleményezzem? Hát… izé. Erre vállalkozni igen nagy kihívás. És nemcsak a szubjektivitás miatt (vagy azért, mert nem akarom őt megbántani – na jó, vicceltem), hanem mert lehet, sok mindent tudok róla, de nem vagyok benne biztos, hogy képes vagyok jól értelmezni az ő cselekedeteit, vágyait, mondanivalóját, stb. (Igaz, néha abban sem vagyok biztos, hogy ő képes erre.) Na, de ami a személyiségét illeti, arról kétféleképpen tudok írni, egyrészt ahogy én látom a többi emberhez képest (beleértve azt is, ahogy valószínűleg mások látják a testvéremet), másrészt úgy, ahogyan őt látom magamhoz képest.
Köztudottan kedves ember. – És itt most nem becsülöm le a külső környezet ítélőképességét, inkább egyetértően bólogatok vele. Kedvességének miértjét azonban sokféle szempontból megközelíthetjük. Egyrészt a tapintatos, empatikus oldalról, amikor olyankor is kedves, amikor lehet, inkább csak semleges lenne, mint kedves. Vagy amikor úgy érzi, kedvességet érdemel a botjára támaszkodó idős néni vagy részvétet az út közepén kiterült (és nem épp a hasát süttető) cica, mert rosszabb helyzetben van, mint ő. Vagy kedves lehet olyankor is, amikor azt hiszi, hogy mert róla azt hiszik, hogy kedves, hát neki ahhoz kell tartania magát, és emiatt ahhoz is tartja magát! Többségében azonban saját személyisége, belső indíttatása miatt kedves. Mindezt nem árnyékolja be semmi, vagyis így mindenképp könnyebb számára kedvesnek lenni, mivelhogy nincsenek másokon való átgázolást igénylő céljai, hatalmas embert eltipró vagy megalázó törekvései, olyan babérjai, melyek csupán az erkölcsi értékrendjének a leigázása árán érhetőek el. A szerény ember kedvessége jellemzi őt. Szelíd természete van, amelyet sok bölcs ember megirigyelhetne. Barna szemei sokszor értelemről árulkodnak, küzdő szelleme pedig szorgalomról. Sokat küzd ő, de nem azért, hogy híresebb legyen másoknál, hanem azért, amit a reménnyel átitatott ember elérhet még úgy, hogy nem ugorja meg ama küszöböt, ami felett már nagyravágyásnak érezne reménykedni és cselekedni. Kedvességét tehát legjobban tesszük, ha ebben a mai világban – amelyet lassan-lassan uralma alá von a féltékenység, az irigység, a nagyravágyás – úgy értelmezzük, mint valami belülről fakadó emberséget, mely a külső környezetének bűnre, gonoszságra, irigységre csábító motivációinak ellenáll. Nem áll be a sorba, megmarad önmaga, aki sosem szűnik meg igazán kedvesnek lenni, mert valakihez (ha jó, ha rossz, ha helyes, ha nem helyes) mindig kedves, történjen az akár valaki kedvtelenségére is. Ha pedig haragszik valakire, akkor nem mondja meg nyíltan annak, akire haragszik, hogy miért, némán haragszik ő. Igaz, hogy nem kedves azzal, akire haragszik, inkább semleges, de nem is szívtelen, bántó vagy megalázó, és még véletlenül sem őszinte.
Igazságérzete nagy, de nem mindig pontos. Hibáit beismerni nem szégyelli. Érzelmes, de nem mindig gondolkozik el érzelmein. Olykor bizonytalanság, kétség gyötri őt. Ha dönt, azt hiszi, rosszul, csak mert nem képes bízni döntésében, mert nincsen hozzászokva ahhoz, hogy egyedül hozza meg azokat. Döntéseivel egyelőre még automatikusan együtt jár a kétkedés. Bölcsebb, türelmesebb emberek erre azt mondják: majd kinövi.
Hozzám képest kevésbé határozott, de én hozzá képest már olykor túlságosan is megfontoltnak (direkt nem makacs-t írtam) tűnhetek. Ha (elvileg) meghoz egy döntést, még legalább 10-szer újragondolja, és a 10. újragondolásánál is ugyanott tart, mint ahol először tartott, mielőtt a döntést meghozta, vagyis még könnyűszerrel változhat a véleménye.
Könyveket olvas, hogy fejlődjön, és néha olyankor is könyveket olvas, amikor cselekedhetne. Szeret hasznos lenni, valamit mindig csinálni akar, csak épp gondolkozhatna többet önmagán, és menekülhetne kevesebbet. Olyan jó sportoló, hogy néha önmaga elől is elfut.
A kendőzetlen őszinteséget még tanulja, kedves személyisége néha ellenáll neki. Célokkal, tervekkel és reményekkel teli. Vágyai és céljai gyakran összhangban vannak a képességeivel, nem is önmagával szemben, inkább másokkal kapcsolatban lép színre a naivitása, hogy: ő vagy ő milyen okos, milyen talpraesett, milyen jó a problémamegoldó képessége, stb. Önbizalma alacsony, de másokat képes elismerni. Habár vágyai és céljai sokszor teljesülnek, egyfajta elégedetlenséget érez, újabb célokat és vágyakat generál elégedetlenségének csitítására.
Abban látok különbséget kettőnk között, hogy én igyekszem logikus lenni, ő meg csak szeretne az lenni. Nem hagy időt magának arra, hogy azzá váljon, de elég időt szentel arra, hogy bánkódjon amiatt, hogy ő nem mindig tud olyan logikus lenni. Egyébként nem is mindig jó logikusnak lenni, de ő ilyenen is ritkán gondolkozik el mélységében.
Az ő őszinte érzelemvilága nem teljesen összeegyeztethető eme érdekorientált világ erőszakos szándékaival. Szerénysége miatt ritkán ütközik meg a világgal. Sokan szeretik, sokan tisztelik. Türelme néha kényelmének a dicsősége, mert nem akar fellépni, színt vallani, elcsitítani, nyíltan haragudni, stb., inkább szerényen várakozik, visszafogottan, konfliktusmentesen.
Kedves, értelmes, humoros lány, akiben rengeteg érték lakozik. Nem mutatja meg értékét az egész világnak, de aki látja, azt szerénysége egyből megrészegíti, naivitása pedig hatása alá vonja. Én is jó ember vagyok, de hogy ő jobb nálam, azt sokan állítják. Az én őszinteségemet még az érzékeny embereknek is szeretniük kellene, ha ők nem volnának olyanok, hogy rájuk nézve bántónak hasson igazmondásom. Persze én is tévedhetek, tévedek is. Nem szégyellem a bocsánatkérést én sem. Lehet, határozottabbnak tűnök a testvéremnél, de ez főleg annak köszönhető, hogy én nem kételkedem azokban annyit, mint ő a sajátjaiban. Ő gyakran vár megerősítésre azért, mert nem biztos magában, én gyakran várok megerősítésre azért, hogy tudjam, biztosak lehetnek mások is az igazamban. Engem ritkán kell győzködni, testvéremet folyton. Ő kevésbé határozott, mint én. És kevésbé hagyja magát annak lennie. Elsőnek tapintatos, aztán őszinte, nyílt. Néha pedig két szék között a pad alá esik. Ha valakiben csalódik, nehezen ad újabb esélyt annak, mert amilyen naiv, legalább olyannyira haragtartó is. Akit nem szeret, ahhoz nem szól, akit pedig szeret, azt nagyon képes szeretni. Kommunikatív, sokat locsi-fecsizik, mint egy Jókai regény, szépeket mond, és sok-sok oldal/év kell ahhoz, hogy mondandóját megismerve képes legyen megérteni őt az ember. El lehet kapni 1-1 pillanatot, amikor magába néz, amikor mélyebben gondolkodik, amikor agyal, de sok ilyen pillanat kell ahhoz, hogy az ember igazán meg tudja őt ismerni. Évek, évtizedek. Nyílik a virág, legyünk hát türelmesek!
Kati Irénről
Irént racionalitás jellemzi; erős elemző hajlammal bír, kritikai érzéke nagy, mindennek okát, értelmét igyekszik meglátni, megérteni, s abból többnyire logikus, helyénvaló következtetéseket von le, melyben az ok-okozati összefüggéseket átlátja. Úgy vélem, hogy jó rálátása van a dolgokra köszönhetően józan ítélőképességének. Különösen jó az emberismerete. Rendkívül empatikus, elfogadó - a hibákkal szemben is - lévén, hogy emberből vagyunk képes belátni, hogy tévedünk, sarkítunk, nem látjuk emberként saját cselekedeteinket objektíven, kritikusan, s megérti, hogy máshogy mérlegel az érintett, mert máshogy éli meg, míg Irén igyekszik érzelmektől mentesen reflektálni bizonyos helyzetekre, s igyekszik az embert mint komplex lényt szemlélni. Sok emberre szentel energiát: pátyolgatja őket, segíti, támogatja javaslataival, s ez sok energiáját felőrli, de mindig kész segíteni, mert szociálisan érzékeny alkat.
Nagy igazságérzete van, s sokszor az hajtja; megmondja, ha valami nem tetszik neki: az őszinteség az egyik legnagyobb értéke, fontosnak tartja, hogy kimondjunk dolgokat, s nem megalkuvó típus. Mindig van véleménye – s ha nem tetszik az a másiknak, akkor is közli vele, nem szeret hazudni, ámítani másokat, inkább vállalja a konfliktust is. Jó vitakészséggel bír, nem adja fel könnyen, nem hódol be másoknak, kiáll önmagáért, igazáért. Nem veti el a humort, iróniát, szarkazmust akkor, amikor annak helye van – mindig ráérez a határokra, ritkán sértő. Jó kifejezőkészsége mindig segíti őt, s erre erősen épít kapcsolataiban: sikerül magát megértetnie, s másokra is sikerül könnyen ráhangolódnia, stb. Testvéréhez képest lazább, humorosabb, s képes jól érezni magát egy nem közvetlen társaságban is. Hamar megtalálja a hangot másokkal. Szereti, ha szellemileg egy szinten van vele valaki, s érzi rajta, hogy értelmes, gondolkodó ember, de bárkivel képes jól elbeszélgetni. Alapvetően jó benyomást tesz az emberre, tudja mikor van helye a viccnek, s mikor nincs. Összességében humánus, empatikus, kedves, életvidám hölgy.
A hűség, korrektség, lojalitás jellemzi: hű a véleményéhez, önmagához, gondolataihoz. Megbízik benne az ember, mert érdemes rá. Nem változik egyik napról a másikra a véleménye, éppen ezért is lehet adni a szavára: amit mond, az úgy van, s nem kérdőjelezi meg folyton önmagát.
Fontos számára a család; igyekszik összetartani, támogatni azt – s úgy véli, hogy stabil építőköve az emberi létnek a szülői kötelék, a gyermekkor - Irén sajnálja, ha olyat lát, mint nélkülözés, nincstelenség, amit már nem akar ő sem újra átélni, ezért harcol, hogy ne kelljen hiány szenvednie sem neki, sem a családtagjainak. Feladatának, hivatásának érzi azt, hogy segítsen otthon.
Sokszor lusta, kényelmes amikor úgy érzi, megengedheti magának, de szükség esetén összeszedi magát. Szeretne tanulni, fejlődni, de ezért nem képes mindig megerőltetni magát. Dicséretreméltó, hogy ért a szakjához (mindkettőhöz): amit tanult abból sok minden megmarad benne, s sok mindenhez hozzá tud szólni (ami távol áll tőle még azt is kimagyarázza, lásd: politika, stb.). Szeretne fejlődni, s ennek érdekében igyekszik tájékozott lenni – ez példaértékű.
Szívesen halogat dolgokat puszta kedvtelésből. Ritkán kitartó igazán (pl.: olvasásban, s egyéb célokban stb.). Nehezen fogadja el azt a tényt, hogy küzdés árán lehet igazán célt érni, sokszor keresi a könnyebb utat, az ún. kibúvókat, hogy ne kelljen megerőltetnie nagyon magát. Ennek okán sokszor belekezd dolgokba, de nem fejezi azokat be, mert nem jó úton-módon közelít a megoldás felé. Minél többet tesz bele a maga részéről, annál nagyobb a siker esélye. De ő mérsékli a befektetett energiát.
Erősen impulzív alkat: sokszor spontán módon azt teszi, amihez kedve van éppen, s fontosabb az számára, hogy ő jól érezze magát, mint az, hogy állandó szigorú önfegyelemben éljen, s céljainak alárendelje jó hangulatát. Azt már nem! Inkább érezze jól magát: az életben örülni kell elvet hirdeti. Céljai, vágyai ezért sem nagyigényűek (amolyan ösztönszerűek is egy kicsit): evés, mozizás – mindezeknek a lényege, hogy közben jól érezze magát, s pillanatnyi megelégedettséget érezzen. Fontosnak tartja megélni a jelent.
Ritkán bán meg dolgokat. Sokszor enged teret a hangulatának, a türelem nem mindig az erénye (a mindentmostazonnal elv jellemzi). Nemcsak az evésben, de sok mindenben mértéktelenség jellemzi, pl.: nem tud spórolni. Nem mindig gondolkodik hosszú távon előre, de alapvetően a nagy döntésekben igen. Sokszor viszont hirtelen eszébe jut valami: pl. utazzon párjához, stb. – nagyfokú spontaneitás jellemzi. Ilyen az is, hogy sokszor elhatározza, hogy blogot ír, majd aztán újra és újra ugyanoda jut: s újabb és újabb blogok sorakoznak a listáján. Kreatív, szereti, ha ír, de nem mindig ésszerű célokat tűz ki maga elé, nem elég megfontolt, pl.: blogírás, de szereti, ha dicsérik, elismerik. Szeret magával foglalkozni.
Katival ellentétben szereti a kihívásokat, nem hátrál meg, él benne a versenyszellem, értelmileg is szívesen harcba száll. Legnagyobb ellenségei a plusz kilók. Egészséges önértékelése akkor válik igazán teljessé, ha képes lesz arra a bizonyos diétára rászánni magát, amit sokszor halogat.
Javaslat
Konkrét célokat tűzzön ki, s valósítsa meg tételesen azokat: határozza el magát, jelöljön ki egy dátumot, gyakorolja az időmenedzsmentet, ekkortól diéta, ekkortól spórolás, ekkortól blogírás, stb. – hiányzik a napi állandóság… Valami rendszert kellene vinnie az életébe!
Legyen több önbecsülése, higgye el, hogy ő egy kedves, megértő, dekoratív lány, kedvező alkati adottságokkal, amit ki kell használni: formálja lelkét testéhez, vagy testét lelkéhez, de legyen szinkronban a kettő! Formálja ki ehhez öltözködési stílusát, ízlését!